Magyar eredeti
Az árnyékok kinyúlanak,
A csillagok kigyúlanak,
S föllobognak a lángok,
Megbontahtatlan rendszerint,
Mit űrben égitest kering,
Lelkemben hiányod.
Mint Tenger reng az éjszaka,
Növényi szenvedély szaga
Folytja szoruló mellem.
Végy ki e mélyből engemet,
Fogd ki a kéjt merítsd szemed
Hálóját mélyre bennem.
Szerző: József Attila
