|
|
|
Dalszövegeink
| A csillagos ég |
|
Most hiába szeretnék kitörni,
Nem sikerült másnak lenni,
De eljön majd az én időm,
Mikor sorsomban gyönyörködöm.
Szürke pontból csillag lesz,
Hogy miként azt ne kérdezd,
Célom a csillagos ég,
Ezért mindent megtennék.
Elmegyek gyorsan innen,
Nem marad itt csak a testem,
Álmomban máshol vagyok,
Elfelejtem az igazságot,
Mert hiába szenved a testem,
Nem törik meg a lelkem,
Tudom, tudom mit akarok:
A felemelkedésre várok.
Egyszer úgy is elérem,
S nem kell másokat kérnem,
A magam példaképe leszek
Múltamból mindent elfeledek.
Szerző: Magyari Ákos |
| A magányos állat |
|
Hirtelen tör rám az érzés a csendben,
Nyomasztó ez az önpusztító magány a szívemben.
Süket, Őrült halál,
Kínzó, pusztító ez a magyány.
Közösülés, menekülés,
Állati remegés,
Reménykedés, elmélkedés,
Önfacsaró emberiség.
Megpróbálhatok mindent,
Eladhatom a testemet,
De nem válthatom ki
A lelkemet, a lelekemet.
Magányosság, óvatosság,
Menthetetlen bezárultság,
Öngyilkosság, öngyilkosság
Kiválasztom a halál útját.
De mit tehetk magányosan kedves,
Állat vagyok, nem kérhetem hogy szeress!
Szerző: Magyari Ákos |
|
|
|
|
