Hazafelé jövök tőled,
Most szereztem meg a szíved,
Enyém vagy már kedvesem,
Könnyűnek érzem a testem.
De ez nem a szerelem hatalma,
Hanem a jól végzett munka.
Élvezem a helyzetem,
Aztán gyorsan mondok nemet.
Azt hiszed, hogy szeretlek,
Már látom a könnyeidet,
De ne fessük az ördögöt a falra,
Hagyjuk holnapra,
Már attól is felizgulok,
Hogy milyen lesz az arcod,
Ha megtudod,
Hogy más nővel futok.
Ki lesz a következő,
Nem, nem vagyok önző,
Mert egyszerre csak egy nő,
Még semmire sincs késő.
Így jársz Te is kis ostoba,
Most otthon álmodozol magadban,
De majd még visszasírod
Ezt az idilli állapotot.
Szerző: Magyari Ákos |
