|
|
|
Dalsz�vegeink
| Illúziók nélkül |
|
Megváltozott már minden,
Felesleges hát remélnem.
Semmi nem lesz már ugyanaz,
Mindent ben?tt a gaz.
Ellep mindent a zöld szörnyeteg,
Buján, gyorsan tekereg.
Indái közt látni vélem
Odaveszett emberségem.
Virágzík a szerelem,
Mely heves és kegyetlen,
Kisszer? érzésekt?l feldobva
Képzeljük magunkat a mennyországba.
Idejutottunk hát kedves,
Ezért kérlek, hogy szeress..
Éjjel a Hold döbbenten néz le,
A gusztustalan, feslett Földre,
Milyen ez a mocskos horda,
Kiknek fényt ad napról-napra.
Szerz?: Magyari Ákos |
| Kirekesztve |
|
Szélesen, telten hasít belém az érzés,
Melytõl más vagyok, mint bárki,
Más világ, más gondolat, különbözés,
Érezhet így akárki, akárki.
Többen talán könnyebben viselnék,
De mindig csak egy embert ér.
Mintha elvesznék,
Egy folyosó mely véget nem ér.
Ilyenkor nem önmagad vagy,
Buta, számító kis bábu,
És sehol egy ember nem akad,
Ki neked hirtelen kitárul.
Messze nézõ, kikerülõ pillantások,
Már nem csak szerencsétlen vagyok,
Törni, zúzni akarok,
S közben lassú léptekkel eloldalgok.
Szerzõ: Magyari Ákos |
|
|
|
|
